Egy Hamburger kalandjai

Kedd van, reggel 6 óra, költözni kellene. Össze kellene raknom fejben, hogyan is legyek túl a dolgon. Mivel kocsival érkeztem, kétszer annyi cuccom van, mint amit egyszerre meg tudok fogni. Ezért kétszer kell fordulnom. Sajnos a koli keleten van, és kb. 2 órányi HVV-útra van Finkenwerder-től. Azt akkor akárhogy is számolom, 8 órányi út plusz ugye a költözéssel velejáró idő. Sehogy sem úszom meg 9-10 óránál rövidebben. Persze az LHT-hoz is menni kellene, ugye nem venné ki magát jól, ha nem mennék be. Hogy is kellene… Mindegy, majd kialakul valahogy.

Miközben jár az agyam, a kezem sem tétlen…pakolni, takarítani kell. Mire összepakolom a cuccomat és belegyömöszölöm a táskákba, már 8 óra van. Na akkor még takarítani kellene. Nincs nagy kosz, de mindenhol van egy kis porcica és mivel a 2 hét alatt egyszer sem takarítottam a lakásban, csak összesepertem 2-szer a cipőmből kihullott port, illik összetakarítani, főleg, hogy a többiek még maradnak. Idő közben megjön a lakótársam. És kérdezi, hogy jön-e a tulajdonos. Persze, hogy jön, mivel átveszi a szobát. Na, akkor jön segíteni, mert elég háklis és nem szeretné, ha motyorékolna. J 10-re ígérte, hogy jön, most van 9. Egy óra bőven elég lesz, hogy tisztaságot varázsoljunk a házban. Közben el kezdtem puhatolózni, hogy ma megy-e dolgozni, és hogy hogyan ér ma rá. Szerencsém van, sikerül megbeszélni vele, hogy elvigyen a koliba (persze néhány sör áráért). Előző nap megnéztem, hogy mennyibe lenne Taxival átköltözni…60 EUR környékén voltak az árak. Közben elkészülünk a lakással, várom a tulajt. Aztán kapok egy SMS-t, hogy késni fog, így ha mennem kell, menjek. Úgyhogy megfogtuk a motyómat és belaktuk a kicsi Ford KA-t.

Kb. másfél óra kell, mire átverekszünk a városon és megérkezünk a kolihoz. A koliigazgatóval megírjuk a papírokat és már mehetünk is szobámba. A szoba még itteni viszonylatokhoz képest is hatalmas. Kb. 18 m² a szoba és a létminimumhoz szükséges berendezéseket tartalmazza. Apartman feelingje van. Maga a koli régebben valamikor egy katonai laktanya volt, de felújították és a környéken iskolákat emeltek, illetve fejlesztették az infrastruktúrát. Az ˝apartmanban˝ 6 szoba, 2 koedukált fürdőszoba és egy nagyobb konyha van. Elég hülyén van megoldva, hogy a köztes folyosón, ahová a szobák illetve a fürdőszobák ajtói nyílnak nincsen ablakok. Ezért, ha nincsen a konyhán keresztül sűrűn szellőztetve, enyhe dohos szag alakul ki (ez idővel rendeződött). A volt lakótársamnak adok 20 EUR-t a szállításért, mivel 2 óra alatt megvoltam mindennel és tényleg sokat segített. Gyorsan lepakolok és irány a meló. Este, mikor hazaérkeztem kiderült, hogy az ˝apartmanban˝ csak egyedül vagyok pasi…csak csajok vesznek körbe, nem is rossz. J

Eljött a szombat reggel. Várom az autószállítót. Kicsivel 9:00 után meg is érkezik egy 7 üléses Mitsubishi Pajero megtestesülésében. Egy arab csóka csücsül a volán mögött és mondja, hogy jött az autóért. Hibátlan, akkor már pakolhatjuk is fel az utánfutóra…gondoltam én, mikor elkezdi magyarázni, hogy próbált elérni, de senki nem vette fel a telefont, stb-stb. Mielőtt belemélyülnék a történet következő mozzanatába, hozzá teszem, hogy a 80 eurós árat a szerelő is meg én is lebeszéltük. Sőt, én kétszer hívtam bentről a cégtől, és az Ő kérésére még SMS-t is küldtem, honnan hová, milyen autót, még a súlyát is megadtam. Mindezt csütörtökön. Erre megpróbálja elhitetni velem, hogy elszámolta magát, mert neki ez nem 60 km lesz, hanem oda vissza 120, meg még ide is kellett jönnie, meg tankolnia kellett, meg csípi a fing a szemét és 8 éves lett a hűtője……ezért ő 130 EUR-t kérne. Hát, akkor kezdjük előröl.

Szépen hazaslattyogok majd eszembe jutott, hogy nem csináltam képet…na szép. De cserébe találtam egy szép békát, amit szállításra használnak. Kedden költözök, még lövésem sincs hogyan csinálom, abban reménykedek, hogy időben jól össze tudom egyeztetni a ki- és beköltözést és akkor nem megy rá az egész napom.

Kezd néha szebb idő lenni. A havas idő kezd elmúlni és néha-néha kisütni a nap. A reggeli hideg és a langyos napsütés jó páros. Kimerészkedek a hajón a felső szintre (fedetlen). Mikor elindult a hajó, már nem tűnt annyira jó ötletnek, mert iszonyatosan el kezdett fújni a szél, közben a menetszél is rájátszott, úgyhogy gyorsan eszkimó style-ra vettem a figurát és mindenemet eltakartam. Egyedül a szemem és a kezem volt szabadon. A látványosabb dolgokat megörökítettem. Biztos lesz ez még nyáron is szép, de nekem ez a fagyos tiszta idő annyira tetszett. Mire megérkezek a 30 perces út végén, úgy érzem, hogy minden megfagyott bennem. Kétszer is elgondolkozok, hogy megakarok-e mozdulni. De menni kell, vár a meló. A munkába menet hallom, hogy jön egy helikopter. Eléggé alacsonyan szállt, gondoltam lövök róla képet. Szerintem kerestek valakit vagy valamit, mert többször is elszállt felettem. Megint csak a rendőrség. A városban sem szarral játszanak. Az arcomat olyannyira kifújta a szél, hogy lángvörös lett és az irodában megkérdezték, hogy futottam? Nem csak kint álltam a hajón. Befejeztem a SW-t. Gondoltam hogy akkor neki esek a WBT-nek. Hát péntekig ezt csináltam. Azt hittem kevesebb lesz, de volt olyan, amit 6 órán át csináltam. Voltak érdekes elemek benne (hajtómű), de volt egészen érdektelen rész is. De hát muszáj megcsinálnom, mivel a végén kapok egy papírt, amit aláírva oda kell adnom a főnökömnek. Nincs mese, kell és kész.

Szerda van, kifogytam a pénzből, közben megtudtam, hogy ha február 15-éig nem dolgozzák fel az adataimat, csak március végén kapok pénzt…szuper.  Közben a napjaim SW gyakorlással és szerelőkereséssel zajlik. Mivel spórolok, ezért a 9 órás napi jegyet veszem az utazáshoz. A nevében is benne van, reggel 9:00-tól használhatom a jegyet egész nap. Ez 5,5 EUR-ba kerül. Ha reggel mennék, akkor ugyanez a jegy 6,8 EUR lenne. Tehát napi 1,3 EUR spórolok. Kajálni csak az LHT-nál 3-4 EUR-ért és otthon kenyeret meg kolbászt. 5-6 napja kolbászon és szalonnán élek reggel, délben, este. Timi szerencsére küldött pénzt, ami még úton van hozzám. Remélem, hamar megérkezik. Közben elgondolkoztam azon, hogy a bankkártyám és a titkos kódom vajon a német lakcímre, vagy pedig az ottani bankfiókba érkezik. Sajnos a német lakcímre megy, ami azért rossz, mert ugye Rahlstedt-ben vagyok bejelentve, viszont Finkenwerder-ben lakok. Szóval gebasz van. Sajnos nem tudtam elintézni időben, így most majd meg kell várnom, míg kiküldik, ott ugye nem találnak majd meg engem, visszaküldik a bankfiókba, ami mondjuk a lakcímtől kb 100 m-re van, viszont a postaúton keresztül ez, sajnos majd 2 hét lesz. Addig csak bankban tudok pénzt mozgatni. Szerencsére a HASPA-ba mentem, több, mint 180 fiókjuk van Hamburgban.

Kedd reggel még alszok és próbálom kipihenni magam, illetve összeszedni a gondolataimat, hogy jutok be a munkahelyre a HVV-vel (Tömegközlekedés), mivel se megtervezve se kigondolva nincsen. Illetve van még egy dolog. Mivel a beköltözésnél nem kaptam kulcsot, így azt majd később kapom meg…na, tegnap este mikor lerobbantam, hívott fel a srác, hogy itt a kulcs. - Ember, nagyon rossz az időpont, majd inkább holnap. Reggel felhívtam, hogy hozhatja a kulcsot, azt megvárom, mivel egész nap oda leszek és azért mégiscsak az összes cuccom itt van a szobámban. Hát kb 12:30 után érkezik meg, átveszem a kulcsot és elindulok a melóhelyre. Az utazás csak annyiban rossz, hogy nem ismerem se a környéket, se a járatokat, se a csomópontokat. Kb 15:30-ra érek be, rohanva, kikészülve. A főnökömet reggel felhívtam, hogy kések, de megyek, csak nem tudom mikor. Bent persze már kíváncsian fogadtak, hogy mi volt és csodálkoztak, hogy ÉN leálltam vitatkozni a rendőrökkel. Persze, hogy leálltam, hiszen nem akartak segíteni, hát kit kellett volna felhívnom? Persze helyeselték, csak hogy el tudtam intézni, meg, hogy sikerült és minden jól zajlott, úgy, hogy 3 napja vagyok Németországban. Valahol igazuk volt, mert a fene se tudja… Habár ezt inkább a nyelvtudásomnak köszönhetem, szerintem. Ha ez mondjuk Olaszországban, vagy Törökországban történik, lehet nem ment volna így. Leülök a gépem elé és el kezdek dolgozni. A nap további része eseménytelen, modellezek és kész J. Bent a az egyik munkatárs segít nekem HVV útvonalat keresni, így már hazafelé rövidebb úton és hamarabb érek haza. A hazaút utolsóelőtti tömegközlekedési eszköz hajó! Azóta minden nap hajóval kezdek illetve zárok. Itt kb 30 perc az út, ami szép látvánnyal és kellemes ringással telik el. Az út maradék részét metróval (U-Bahnnal) és Busszal teszem meg. Ha sietek és jó a kapcsolat két tömegközlekedési eszköz között, 1,5 óra alatt bent vagyok. Az U-Bahn nagyon jó, és sokrétű. Sűrűn és pontosan jár. A Buszok is nagyon modernek, csendesek és, ÉS mikor megáll, akkor a busz jobb oldalát leengedi, hogy közelebb kerüljön a padkához, így nem kell fellépni rá, ha pedig elindul, azonnal szintel és visszaáll vízszintesre. Van az 5-ös busz, ami olyan hosszú, hogy 2 csuklópontja is van. Kb. olyan hosszú, mintha 2-3 buszt kötnénk össze.

Hétfő reggel van, elindulok az első munkanapomra. Kicsit izgulok, hogy mi fog rám várni, de reményekkel teli gondolatokkal érkezek meg. A kapunál mosolyog rám a kisasszony és kéri a papírjaimat. A becsekkolás simán zajlik, kapok egy Visitor kártyát (látogató) amit mindig hordanom kell. Megkeresem a helyet ahová mennem kell. A szobában 3-an ülnek, mindenki 20 és 30 között van. Kedvesen üdvözölnek és ülőhelyet kínálnak. Már vártak, de még van 15 percem kezdésig, így teával kínálnak. Elmondom, hogy milyen hiányosságaim vannak és megkérdem, hogyan tudom őket pótolni. Már ott helyben tudok intézkedni, mert szerencsére nálam van a Laptop. Idővel átfáradunk egy tárgyalóba ahol még 2 lány és egy fiú csatlakozik hozzánk. Később kiderül, hogy egyedül vagyok mérnök-gyakornok, a többiek közgazdásági és más területen lesznek. Mivel egyedül vagyok ott külföldi, ezért az én ügyemet hagyják utoljára (én vagyok a macerás ügy J ). Megnézünk egy PPT előadást, ahol elmagyarázzák, hogy mit lehet, mit nem és melyek a kötelezettségeink illetve, hogy mit kell a cégnek szolgáltatnia. A papírügyek nagy részét el tudom helyben intézni. Biztosítás, bankszámla, lakcímek stb… E procedúra kb. 1-2 órát vesz igénybe. Kiderül, hogy a srác, aki intézi a dolgaimat, illetve aki a kiutazásom alatt le lett váltva egytől-egyig mind ugyan olyan gyakornok, mint én. Elém tol egy szerződést, hogy írjam alá, gyorsan végigfutom és szólok a srácnak, hogy hoppá…itt van egy kis bibi, a szerződésben nem jó összeg szerepel, mivel én ennél elméletileg többet kapnék. Mondom a srácnak, hogy nem írom alá, amíg nem tisztázódik a pénzkérdés. Megígéri, hogy  rá fog kérdezni. Kicsit bizalmatlan vagyok (ki ne lenne), de azt mondja, hogy ez egy tömegszerződés és garantálja, hogy rákérdez. Mivel nem nagyon akarok pattogni és úgysem tudok mit csinálni aláírom azzal a tudattal, hogy ha a végén ezt a pénzt kapom, sem szakad össze a világ, csak ugye jobb lenne, ha megkapnám. Megmondja, hogy kit keressek, mivel a munkát már ma elkezdem. Kicsit nehéz kiigazodnom, de hamar megtalálom a helyem. Az egész csarnokrendszer össze van kötve egy folyosóval, vagy ahogyan ők hívják Eistunnel (jégalagút). A nevét onnan kapta, mert mindig hideg van bent. Megkeresem a részlegvezetőmet, aki alá be leszek osztva. Megmutatja, hogy hol fogok dolgozni. Gép még nincsen, de mivel az egyik női munkatársuk szabadságon van, így addig az ő gépét használhatom.

Megmutatja a szerelőcsarnokot és a bemegyünk az egyik gépbe körbenézni, amit éppen átalakítanak. Kb fél órát mászkálunk a gépben, majd visszamegyünk a tervezőszobába, ahol rajtam kívül 12 ember van még. Ebédszünet, tehát irány a kajálda. Sajnos a belépőkártyám még nincsen meg, így kaját sem tudok fizetni, mert csak azzal lehet. Pénzzel itt sokra nem megyek. A főnök rendes, mert ő lecsipogtatja nekem a kaját, én meg kifizetem neki. A kajálda jól felszerelt, a választék bőséges és az árak is nagyon barátságosak. Egy normál főétel 2-4 EUR környékén van. Kaja után visszatérünk az irodába és mindenki a helyére ül. Az átlagéletkor kb 30-40 körül van. Van persze fiatal is, de csak 2. Az egyik fiatal srác elsőéves egyetemista, aki úgy tanul, hogy szünetekben az LHT-nál dolgozik. Leülünk a gép elé és beléptet a saját loginjával, mivel az enyém nem jött még meg. Ezen a loginon kívül sok minden nem jött még meg, de ami késik, nem múlik. Kiadja, hogy ismerkedjek a SolidWorks 2010-es (SW) kiadásával, illetve csináljak végig egy tutoriált, valamint vannak különböző online tréningek (WBT). A WBT különböző balesetbiztonsági és más cégtörténeti elemekből épül fel. Van amelyik 10 perces, de van 4 órás is. Eldöntöm, hogy nekiesek a SW-nek és begyakorlom magam. Az első lépések szinte nehezeknek mondhatóak, de azonnal előjönnek a begyakorolt lépések a korábbi tanulmányokból és gyakorlatokból (régen használtam). Véget ért az első napom és útnak indultam hazafelé. Persze már előző este kiment az egyik lámpám és mikor akartam hazafelé indulni már a másik is kiégett (5 napot ment!), így ki kellett cserélnem őket. Egy gyors csere és indulás haza. Elérem az Elbalagutat és észreveszem, hogy furán egyenetlenül el kezd finoman rángatni a kocsi. Mivel aznap hatalmas szél volt, nem adtam a dolognak jelentőséget és kikapcsoltam a tempomatot. Mivel gázadásra elmúlt a rángatás nem is foglakoztam vele többet. Kb az Elbalagút végénél járhattam, mikor már gázra is el kezdett rángatni és nem akart úgy gyorsulni. Mivel sötét volt és nem nagyon láttam semmit még mentem, majd mikor belenéztem a tükörbe, csak hatalmas fehér füstöt láttam mögöttem és kb 1-2 mp kellett mire felfogtam, hogy ez az én autómból jön. ÚRISTEN, mi ez, gyorsan kinyomtam a kuplungot és megnéztem, hogy jár a motor alapjáraton. Alapjárat 800, olajnyomás van, víz kicsit meleg, de nem vészes…basszus ki kell jutnom az alagútból…maradt még kb 100 m. Szépen lassan kidöcögök és mikor már láttam, hogy ki tudok gáz nélkül gurulni, gyorsan leállítottam és hagytam gurulni az autót. Megállok a leállósávban. Kiszállok az autóból és felnyitom a motorteret. Nincs füst sehol, de a kipufogó még finoman gőzölög a bennmaradt füst miatt. Basszus, hengerfejes lett az autó…ne máááár! Bátorkodom levenni a víz kiegyenlítőtartály kupakját, mivel nem nagyon látok benne vizet. Hatalmasat szisszen, majd egy kis víz előbuggyan. Belenézek és gőz van benne. Nem tudom megállapítani, hogy gőz, vagy füst, de van. Belenyúlok a tartályba és mintha olajos lenne, de nem tudom megmondani biztosra, mivel nem érek le az aljára és sötét van. Kihúzom az olajpálcát és sajnos szép habos világosbarna színe van. Na most már biztos, hogy a hengerfej környékén van baj, mivel összedolgozta a vizet és az olajat. Amikor az olajba víz kerül és jár a motor emulziót képez. Szuper…1600 km-e vagyok otthonról, maradt 20 euróm és az autópályán állok az estében, úgy, hogy senkit sem ismerek. Mintha Timi megérezte volna…csörög a telefon. Közlöm Timivel, hogy kb 5 perce álltam félre, mivel szerintem hengerfejes, de legalább is hengerfejtömítéses lett az autó. Fogom a fejem, nem tudom mit csináljak. Kétségbeesettségemben felhívom a főbérlőm, hogy bajban vagyok és segítség kéne. Lepattint azzal, hogy ő nem tud segíteni, mivel ő Hamburgtól 150 km-re van és senkit nem tud aki tudna rajtam segíteni. Azt mondja, hogy hívjam az ADAC-t, majd ők segítenek. De hát nem vagyok ADAC tag. Az nem gond, mert lehetek azonnal is tag, mondja ő. Ezen felbuzdulva felhívom az ADAC-t és elmesélem mi a bajom. Azt mondják, hogy már nem lehetek tag, mert a baj már megtörtént, tehát nem vagyok biztosítva. OK, elfogadom, de a segítség akkor is kell. A kisasszony azt mondja, hogy 160 EUR óránként, de visszahív a munkatársa, aki kijönne és majd vele megbeszélem. OK. Vissza is hívott, majd közli, hogy 1 óra alatt nem tudja megoldani, ezért minimum 200-250 EUR lenne. OK lenyelem, csak jöjjön, viszont ott helyben nem tudom kifizetni…hát akkor ki sem jönnek, mondja ő. Na szép… Felhívom megint a főbérlőm, szerinte ilyen nincsen, mert kötelesek elszállítani, mert balesetveszélyes a pályán állni. Hívjam fel a rendőrséget. Pfff, na felhívom aput, hogy beharangozzam a jó hírt. Sajnos ő sem tud segíteni, csak aggódik a többiekkel együtt, hogy ne tapossanak el. Kisebb eszmecsere után felhívom a rendőrséget és elmondom a bajom-kínom és mit lehet tenni? A kisasszony a vonal túlsó végén közli, hogy ez nem gond és majd intézkednek. OK várok! 2 ÓRÁT VÁROK és semmi!!! Felhívom megint őket, majd benyög egy ilyet:

Szombat reggel elálltam az autóval egy ingyen parkolóba (hihetetlen, de van). Gyorsan visszamentem netezni és reggelizni. Miután kicsekkoltam a hotelből elindultam szállást keresni hosszú távra. Ez így nem állapot, muszáj valamit találnom, mert vészesen fogy a pénzem. Maradt 290 euróm, ebből még ennem, tankolnom és szállást kifizetni kell hó végéig. Kemény! Gondoltam először megyek ingyen netezni, azt választottam, amelyik közelében van benzinkút és lehet gázt is tankolni. Először megtankoltam, majd net. Kb. 2 óra böngészés a neten és számtalan telefonhívás után találtam egy hihetetlen ajánlatot. 100 euró per hét, nincs kaució (normál esetben 300-600 euró a kaució) és nincs rezsi. Sajnos nincs net, de 3 hetet kibírok, Lufinál úgyis lesz net. Beszélek a tulajjal, van szabad szoba és pont a hónap végéig…hát ez hihetetlen. Elmondja, hogy most lett renoválva az egész, szinte minden új. Nyugodt környék, jó közlekedési pont, külváros, hibátlan. Viszont most el kell döntenem, hogy kell-e, mivel Flensburgból jön le (300 km oda-vissza). Nehéz döntés olyasvalamire, amit nem ismersz, nem tudod milyen lesz, főleg olyan napok és szállások után, amiket átéltem igent mondani. Megbízhatónak tűnik és szavahihetőnek, hát belemegyek. 2 óra múlva érkezik, addig foglaljam el magam. Elmegyek kaját vásárolni a Famila nevezetű üzletláncba. Meglepően nagy és kellően felszerelt. Itt minden van, de tényleg…ruha, élelmiszer, műszaki cikk, gyümölcs, víz, alkatrész. A legjobban egy Tesco-hoz tudnám hasonlítani, de valahogy sokkal jobb. Miután bevásároltam elindulok a címre, viszonylag hamar odaérek. Festőien szép táj, tiszta levegő, igazi falusi hatás. Legjobb… jó lesz ez nekem. A sietős világból ide jövök pihenni, hibátlan. A házak jó régiek és a tipikusan öreg sötét színű téglából építették, amelyet belepett a moha itt-ott. Idő közben megérkezik a tulaj, rövid bemutatkozás majd belépünk a házba. Közli velem, hogy most nincsen kulcsa, mert a házmester nem hagyta ott a kulcsokat és nem tudja kinyitni a felső szintet.

Mindent elintéztem, úgyhogy hétfőn mehetek az LHT eligazításra. Oda még kellene ezt-azt fénymásolnom és nyomtatnom, de azt elintézem hétfő délután.

Eljött a péntek, sikerült a koli ügyvezetőjétől a kellő papírt megkapni, amivel beslattyogtam a hivatalba és 10 euroért cserébe kaptam egy másik papírt, amivel mehettem a bankba. Kezdem azt hinni, hogy előző nap a szagom miatt nem voltak kedvesek az emberek J. A bankban, a Hamburger Sparkasséban (HASPA) nagyon rendesek voltak. Felajánlott egy csomagot, ami nekem jó lesz, tele van kedvezménnyel, kapok mellé egy Joker kártyát is, ami még további kedvezményre jogosít fel. Közben egy kellemes beszélgetésbe csap át az ügyintézés. Megkínál gyümölcslével, vízzel, kávéval és a kezembe nyom egy csomag gumicukrot. Egyszerű fogások, de tényleg működik. Sokkal jobban éreztem magam és jót beszélgettem, miközben ő mindent elintézett. Nem értem, hogy ez miért nem természetes otthon nálunk. Frankón nem az van, hogy nesze semmi fogd meg jól oszt’ mehetsz amerre látsz, hanem küzdenek érted, mivel TE\ÉN adom nekik a pénzt. Miután mindennel végeztünk tovább álltam szállást keresni. Gondoltam szerencsét próbálok a hamburgi Moulin Rouge-ban, a Reeperbahnon. A kocsi megpakolva benne a fél életem, enyhén szólva is fostam, hogy megfújják, vagy feltörik. Volt ott már 9 eur\éj szállás is, de ahhoz 14 emberrel kellene egy szobában dekkolni. Nem lenne gond, ha tudnám, hogy ez nem a piroslámpás negyed, nem lennék egyedül és legfőképp, nem félteném a kocsiban hagyni a cuccomat, így ez kiejtve. Az A&O hotelsben jó árak vannak, zárt parkoló van, de nincs hely…kapufa. Már sötét van, kezd pezsegni az élet, előjönnek a zegzugokból az egyre furább emberek és lények. Még internethez kellene kerülnöm, de kocsi az utcán én meg egyre idegesebb vagyok. Kockáztatok, hátha nem nyomnak fel egy 17 éves senkinek nem kell autót. Ezek a törökök uralják a vendéglátást, az internetet és a mobilkereskedelmet. Nem baj, csak ócsó’ legyen. 0,50 eur\óra egészen kedvező a belvárosi 2 eur\órás árhoz képest. Gyorsan összeírom a címeket és az ingyen netet. Már mindennel megkínáltak, kurvával, sztriptíz bárral sőt melegmozival is…érted melegmozi. Semmi bajom velük, csak ne kelljen látni, hallani vagy akármilyen úton - módon tudomást venni róla…brrrrrr. Intéztem pár kedvező szálláshely felé telefont, de mind foglaltak, vagy drágák. Már egészen későre járt, mikor eldöntöttem, hogy visszamegyek a lyukba (drága de tré szállás). Mikor odaértem, le akartam rakni az autót és megláttam egy másik hotelt. Gondoltam megkérdem, bár annyira puccosnak tűnt, hogy esélytelennek könyveltem el. Meglepetésemre ez is 40 eur, viszont nettel és reggelivel. Erre nem mondhattam nemet ilyen későn és kimerülten. A szoba hatalmas 2 ágyas tiszta és szép. Külön fürdőszobával mindennel benne. Sajnos napi árak vannak, ez azt jelenti, hogy egyfolytában figyelik az árfolyamot és a szálláshelyek telítettségét illetve annak grafikonját és abból számolják ki az aznapi összeget. Az autót leparkoltam, de reggel el kell vele álljak, mivel 8-tól vontatnak. És mivel Hamburgban nem szaroznak, hanem viszik az autót, mint a huzat, így inkább felkelek korábban helyet keresni.

Eljött a csütörtök. Egy laktató reggeli és egy „jó” német kávé után elindultam tovább északra. Az idő rosszra fordult és végig szakadt. Még kb. 280 km volt aznap hátra, mivel az út java részét (1400 km) előző nap a hátam mögött hagytam. 3 óra út után megérkeztem Hamburgba, 2 dolog fogta meg azonnal a tekintetemet. A kikötő és a hidak. Hamburgba beérve megálltam egy utcán és nyújtóztam egyet. Az autó sajnos el kezdett melegedni. Rövid ellenőrzés után rájöttem, hogy „lyukas” a hűtő. Inkább hajszálrepedésnek mondanám, ami erősen kigőzölög nyomás alatt. Ez a kiegyenlítőtartályon is meglátszott. Az utazás elején tele volt a tartály (értsd: maximumon), de Hamburgba megérkezve már minimumon állt a szint. Feltöltöm a tartály és továbbállok. A melegedés egy fokkal visszább esett, de még így is küszködik. Végső megoldás a hűtő cseréje lesz (gondoltam én). Délelőtt van…ki kellene gondolnom, hogy a különböző teendőket milyen sorrendben végezzem ki. Az izgalom és a fáradtság miatt nem megy egyszerűen. Ki kellene váltanom az ideiglenes lakhatásit, szállást kellene találnom február végéig, bankszámlát kellene nyitnom. Sajnos nem tudom pontosan hová kellene mennem ideiglenes kártyát kiváltani, így eldöntöm, hogy segítséget kérek a Lufthansa Techniktől (LHT). Megérkezek az LHT Basis-hoz. Bemegyek egy váróterembe ahol szólítanak. Mondom ki vagyok és kivel szeretnék beszélni. Persze a válasz, hogy nincs ilyen emberük és még nem is hallottak róla. Kicsit úgy érzem magam, mint Tom Hanks a Terminal nevű filmben. Kimegyek és puccsot hajtanak végre az utazásom alatt, és lecserélték a vezetőt…már megint. Kétségbeesésemben beviszem a laptopomat, hogy igazoljam a mailjeimet, közben hivatkozok más felsőbb vezetésbeliekre, akik régen eddig intézték a dolgokat. Hál’istennek az egyik név hallatán erősen bólogat a kisasszony. Felhívja telefonon és a kezembe nyomja, hogy kérdezzek. Meglepettségemben csak dadogok és nehezen nyögöm ki, hogy ki vagyok és mit is akarok itt. Egy férfi volt, aki közölte, hogy aki eddig intézta az ügyeimet azt leváltották és ő vette át az ügyet. Mondta, hogy küldött üzenetet még tegnap (hurrá) és küld még egyet a lakcím bejelentkezéshez (na, ez már jó hír). Megköszönöm a segítséget és elindulok netet keresni. Na, itt volt a következő probléma. Nincs se net amire ingyen rácsatlakozhatnék, se internetkávézó. Az ideg kerülget, hogy már 1-2 órája bolyongok, kérdezem az embereket, de mindenki rázza a fejét és senki sem tud sem internetkávézót vagy olcsó motelt. 3-kor sikerül egy gépterembe beülni. A levelek tömkelege szakad rám. Megvan a cím, megvan az időpont…hatig nyitva a hivatal, szuper. Hol van, hát persze, hogy a város másik végén. Elindulok átverekedni magam a városon. Kb. 1 óra múlva megérkezve belépek a hivatalba…majd közlik, hogy kell egy igazolás, hogy hol lakok. Na, fasza, az utcát mégsem adhatom meg, max. az autó rendszámát... J. Akkor irány a Studierendenwerk-hez, hátha rá tudom beszélni az ottani gurut, hogy írjon egy papírt nekem, kicsit korábbról. Na, megint a fél városon keresztül…persze a tag sehol. Akkor majd holnap. Na, ha semmi sem sikerült, legalább szállásom legyen. Valahogy betévedek egy Burger Kingbe ahol van wifi. Gyors keresgélés után találtam egy motelt 30 euróért. Elindulok oda…persze megint a fél városon keresztül. Leteszem az autót kisebb idegroham határán. Belépek a „Hotel”-be, kérdem, hogy van-e még szabad szoba. Hogyne lenne…40 eur. Habzik a szám, hogy a neten így, meg tanuló vagyok meg minden, de török csak rázza a fejét. Persze beleegyezek, mert büdös vagyok, fáradt és amúgy is 1 éjszakát kibírok ennyiért. Még rám akarja tukmálni a netet 3 euróért. Na, azt azért már nem. A szoba kicsi lelakott, büdös, de legalább drága. Szerencsére a wifi nincsen levédve lustaságból, így bárki netezhet, ha kifizette a 3 eurót, ha nem…muhhahahahhha. A zuhanyzó a szobában van (7nm az egész szoba), valószínűleg ez is hozzájárul a dohos szaghoz. Közben egy állatom is lett, de mivel a véremet akarta, mennie kellett.