Szerda van február 2-a. Már a készületek is nehézkések voltak, mivel a szélvédőmosó tartály környékén tömítetlenség volt, így elfolyt az összes víz belőle. A SAAB guru, Laci bácsi mondta, hogy nézzem meg honnan folyik, mert szokott a membránnál folyni mivel az könnyen (vagy a fene se tudja, de) át tud szakadni. Hát lebontottam a SAAB fél elejét és tényleg a membrán volt az. Miután azt kicseréltem konstatáltam, hogy nem csak a membránnál ereszt, hanem a tartály maga is lyukas. Mivel indulás előtti éjszaka hajnal 1 volt, így felhagytam a további próbálkozással. Szerencsére a tartályon a repedés kb. a felénél van, így csak a fele folyik el… Ezt mindet sima vízzel teszteltem le (powered by hszob-i csapvíz). A tervezett hajnal 3 órai indulás a zöldkártya hiánya hiúsította meg. Gondolhatjátok milyen mérges voltam. Végig az eszembe volt minden, de ez valahogy kiment. A kocsi minden papírját elintéztem, de ez valahogy nem jött össze. Reggel gyorsan a biztosító, kérdezés nélkül kiadja a papírt. Irány horány…persze előtte gyors búcsú Timitől [ne sírj édes ;-) ]. Az első gubancok Debrecen határában jelentkeznek. A pálya elején lemosom a szélvédőt….gondoltam én, de az csak habzik, és azonnal befagy. Basszus, elfelejtettem kinyomatni belőle a csapvizet. Hiába öntöttem még indulás előtt bele téli szélvédőmosót, a csőből nem spriccoltam ki. Szerencsére az út száraz és tiszta. BP-ig semmi gond. A belváros lassú tempója és hogy megálltam tankolni pont elegendő volt, hogy kiolvadjon a jég a csőből. Heuréka! Az út további része hibátlan és kellemes volt. Nagyon jól bírtam, csak mentem és tankoltam. Szerencsére előző este beállítottam az olcsó kutakat, hogy ne heroinért tankolja. Be kell valljam, jól jött, mert a pályán 20-30 forinttal volt drágább literenként. A kerülő meg max 1-3 km volt, tehát bőven jó vagyok. A határ előtt következett egy kisebb incidens. Mivel még Magyarországon meg akartam tankolni, hogy kevesebb EUR-t költsek, gondoltam megállok egy AVIA kúton. A faszi, aki tankolni akarta rendes volt, de valahogy nem jött össze a tankolás, mivel csak spriccelt orrán - száján az LPG. Kicsit meredten csodálkoztam, hogy ilyen van…!? Egyszer-kétszer még próbálkozott, aztán megkérdezte, hogy kijöjjön-e a kollégája, hátha neki megy. Mondtam neki, hogy szerintem semmi értelme, mivel a pisztoly rossz (nagyon reméltem, mivel benzinnel elég drága lenne az út.). Szerencsére 200 m-e volt egy másik kút. Hasonló árakkal operált, mint az előző, csak itt működött is a pisztoly. A határ átlépése után azonnal matrica. Az út még mindig száraz, de itt-ott néha ködös. A tempó kényelmes. Az autó 120-nál 10 L gázt evett, ezen felbuzdulva ráálltam 130-ra. Az átlagfogyasztásom ez egész útra kb 11 L-e jött ki. A hegyekben aztán még jobban lement. Volt olyan szakasz, ahol az autó 130-as utazónál 9,5L gázt égetett el. Kezd szürkülni, mikor átlépem az osztrák-német határt. A németeknél szerencsére nem kell pályadíjat fizetni…egy gonddal kevesebb. Az út további része egészen Magdeburg határáig problémamentes. Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy Ausztriában és Németországban selfservice van, vagyis megtanultam gázt tankolni. Nem is olyan nehéz. Olyan kutakat választottam (előre), ami olcsó és a pisztoly DISH szabványú. Az itthoni autók nagy százaléka ezzel a csatlakozóval van ellátva. A németeknél az ACME megy, amit egy adapter közbeiktatásával könnyedén csatlakoztathatunk. Volt, hogy kellet használnom, de jól tettem, hogy nem vettem, mivel sok helyen a kút biztosítja az adaptereket. Későre járt, olyan 10-11 körül lehetett, mikor eldöntöttem, hogy megtankolok és megalszok valahol. Magdeburgban-ban megtankoltam, mikor oda lépett hozzám egy rendőr. Udvarisan köszönt és közölte, hogy igazoltatás. Mivel még a tankolás kellős közepén voltam, mondtam, hogy megtankolok és utána odaadom. Közben a rendőrök beültek a kocsijukba és mondták, hogy várjak. Hát egy ideig vártam, de kb. 10 másodperc után távoztam, mivel olyan erős ködös fagyos szél fújt, hogy a szar is belém fagyott. A köd és pára azonnal minden tereptárgyra ráfagyott, ami az útjába került. Sajnos nem csináltam fényképet, de 5 cm vastagon állt mindenen a jég, persze csak ez egyik oldalon. Kifizettem a számlám és elmentem slozira. Miután visszamentem a rendőrök még mindig bőszen vizsgálták az irataimat. Gondoltam megvárom, de újabb 10-20 másodperc után lebeszéltem magam és beültem az autómban. Mivel közvetlenül mellettem állt az ő autójuk könnyedén beláttam, hogy mit is ügyködnek. Előkerült mindenféle eszköz, amivel iratot lehet megvizsgálni. Rádióantennás laptop, átvilágító készülék, olyan kis kütyü, ami nagyít és minden féle fénnyel meg tudja világítani az iratokat. Sima fehér fény, zöld fény, ultra ibolya fény. Szóval a srácok nem szarral játszanak. Ott kapirgálták simogatták nézegették még vagy 10-15 percen keresztül. Az a fizetéssel és a WC-vel együtt majd fél óra volt. Aztán kiszálltak az autóból, közölték velem, hogy minden rendben és távoztak. Elindultam, de nem jutottam messzire, kiszámoltam, hogy ha így haladok tovább, akkor hajnal kettőre érek Hamburgba. Az sehogy se jó, mert hulla leszek, és nem fogok találni szállást. Na a magdeburgi lehajtónál megadtam magam és szállást indultam keresni. A város halott volt, csak a jelzőlámpák mentek. Sokáig kerestem, de sikertelenül. Egy szálláshely lett volna, de a tulaj nem volt háznál és a telefonra sem válaszolt. Valahol jogos volt, mivel éjfél környékén járhatott az idő. Még egy órán át bolyongtam szállást keresve, aztán feladtam. Mivel valahol aludnom kell, de szállás nincsen, marad a kocsi…de ahhoz meg nyugodt parkoló kell. Visszamentem a pályára és kb 10 km után volt is egy Rasthof. Kerestem magamnak egy eldugott zugot és alvásra hajtottam a fejem. Nem kellett altatni, azonnal elaludtam. Reggel 6-ra állítottam az órát, mivel tudtam, hogy nehezen fogok kimerülten felkelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.