Hétfő reggel van, elindulok az első munkanapomra. Kicsit izgulok, hogy mi fog rám várni, de reményekkel teli gondolatokkal érkezek meg. A kapunál mosolyog rám a kisasszony és kéri a papírjaimat. A becsekkolás simán zajlik, kapok egy Visitor kártyát (látogató) amit mindig hordanom kell. Megkeresem a helyet ahová mennem kell. A szobában 3-an ülnek, mindenki 20 és 30 között van. Kedvesen üdvözölnek és ülőhelyet kínálnak. Már vártak, de még van 15 percem kezdésig, így teával kínálnak. Elmondom, hogy milyen hiányosságaim vannak és megkérdem, hogyan tudom őket pótolni. Már ott helyben tudok intézkedni, mert szerencsére nálam van a Laptop. Idővel átfáradunk egy tárgyalóba ahol még 2 lány és egy fiú csatlakozik hozzánk. Később kiderül, hogy egyedül vagyok mérnök-gyakornok, a többiek közgazdásági és más területen lesznek. Mivel egyedül vagyok ott külföldi, ezért az én ügyemet hagyják utoljára (én vagyok a macerás ügy J ). Megnézünk egy PPT előadást, ahol elmagyarázzák, hogy mit lehet, mit nem és melyek a kötelezettségeink illetve, hogy mit kell a cégnek szolgáltatnia. A papírügyek nagy részét el tudom helyben intézni. Biztosítás, bankszámla, lakcímek stb… E procedúra kb. 1-2 órát vesz igénybe. Kiderül, hogy a srác, aki intézi a dolgaimat, illetve aki a kiutazásom alatt le lett váltva egytől-egyig mind ugyan olyan gyakornok, mint én. Elém tol egy szerződést, hogy írjam alá, gyorsan végigfutom és szólok a srácnak, hogy hoppá…itt van egy kis bibi, a szerződésben nem jó összeg szerepel, mivel én ennél elméletileg többet kapnék. Mondom a srácnak, hogy nem írom alá, amíg nem tisztázódik a pénzkérdés. Megígéri, hogy  rá fog kérdezni. Kicsit bizalmatlan vagyok (ki ne lenne), de azt mondja, hogy ez egy tömegszerződés és garantálja, hogy rákérdez. Mivel nem nagyon akarok pattogni és úgysem tudok mit csinálni aláírom azzal a tudattal, hogy ha a végén ezt a pénzt kapom, sem szakad össze a világ, csak ugye jobb lenne, ha megkapnám. Megmondja, hogy kit keressek, mivel a munkát már ma elkezdem. Kicsit nehéz kiigazodnom, de hamar megtalálom a helyem. Az egész csarnokrendszer össze van kötve egy folyosóval, vagy ahogyan ők hívják Eistunnel (jégalagút). A nevét onnan kapta, mert mindig hideg van bent. Megkeresem a részlegvezetőmet, aki alá be leszek osztva. Megmutatja, hogy hol fogok dolgozni. Gép még nincsen, de mivel az egyik női munkatársuk szabadságon van, így addig az ő gépét használhatom.

Megmutatja a szerelőcsarnokot és a bemegyünk az egyik gépbe körbenézni, amit éppen átalakítanak. Kb fél órát mászkálunk a gépben, majd visszamegyünk a tervezőszobába, ahol rajtam kívül 12 ember van még. Ebédszünet, tehát irány a kajálda. Sajnos a belépőkártyám még nincsen meg, így kaját sem tudok fizetni, mert csak azzal lehet. Pénzzel itt sokra nem megyek. A főnök rendes, mert ő lecsipogtatja nekem a kaját, én meg kifizetem neki. A kajálda jól felszerelt, a választék bőséges és az árak is nagyon barátságosak. Egy normál főétel 2-4 EUR környékén van. Kaja után visszatérünk az irodába és mindenki a helyére ül. Az átlagéletkor kb 30-40 körül van. Van persze fiatal is, de csak 2. Az egyik fiatal srác elsőéves egyetemista, aki úgy tanul, hogy szünetekben az LHT-nál dolgozik. Leülünk a gép elé és beléptet a saját loginjával, mivel az enyém nem jött még meg. Ezen a loginon kívül sok minden nem jött még meg, de ami késik, nem múlik. Kiadja, hogy ismerkedjek a SolidWorks 2010-es (SW) kiadásával, illetve csináljak végig egy tutoriált, valamint vannak különböző online tréningek (WBT). A WBT különböző balesetbiztonsági és más cégtörténeti elemekből épül fel. Van amelyik 10 perces, de van 4 órás is. Eldöntöm, hogy nekiesek a SW-nek és begyakorlom magam. Az első lépések szinte nehezeknek mondhatóak, de azonnal előjönnek a begyakorolt lépések a korábbi tanulmányokból és gyakorlatokból (régen használtam). Véget ért az első napom és útnak indultam hazafelé. Persze már előző este kiment az egyik lámpám és mikor akartam hazafelé indulni már a másik is kiégett (5 napot ment!), így ki kellett cserélnem őket. Egy gyors csere és indulás haza. Elérem az Elbalagutat és észreveszem, hogy furán egyenetlenül el kezd finoman rángatni a kocsi. Mivel aznap hatalmas szél volt, nem adtam a dolognak jelentőséget és kikapcsoltam a tempomatot. Mivel gázadásra elmúlt a rángatás nem is foglakoztam vele többet. Kb az Elbalagút végénél járhattam, mikor már gázra is el kezdett rángatni és nem akart úgy gyorsulni. Mivel sötét volt és nem nagyon láttam semmit még mentem, majd mikor belenéztem a tükörbe, csak hatalmas fehér füstöt láttam mögöttem és kb 1-2 mp kellett mire felfogtam, hogy ez az én autómból jön. ÚRISTEN, mi ez, gyorsan kinyomtam a kuplungot és megnéztem, hogy jár a motor alapjáraton. Alapjárat 800, olajnyomás van, víz kicsit meleg, de nem vészes…basszus ki kell jutnom az alagútból…maradt még kb 100 m. Szépen lassan kidöcögök és mikor már láttam, hogy ki tudok gáz nélkül gurulni, gyorsan leállítottam és hagytam gurulni az autót. Megállok a leállósávban. Kiszállok az autóból és felnyitom a motorteret. Nincs füst sehol, de a kipufogó még finoman gőzölög a bennmaradt füst miatt. Basszus, hengerfejes lett az autó…ne máááár! Bátorkodom levenni a víz kiegyenlítőtartály kupakját, mivel nem nagyon látok benne vizet. Hatalmasat szisszen, majd egy kis víz előbuggyan. Belenézek és gőz van benne. Nem tudom megállapítani, hogy gőz, vagy füst, de van. Belenyúlok a tartályba és mintha olajos lenne, de nem tudom megmondani biztosra, mivel nem érek le az aljára és sötét van. Kihúzom az olajpálcát és sajnos szép habos világosbarna színe van. Na most már biztos, hogy a hengerfej környékén van baj, mivel összedolgozta a vizet és az olajat. Amikor az olajba víz kerül és jár a motor emulziót képez. Szuper…1600 km-e vagyok otthonról, maradt 20 euróm és az autópályán állok az estében, úgy, hogy senkit sem ismerek. Mintha Timi megérezte volna…csörög a telefon. Közlöm Timivel, hogy kb 5 perce álltam félre, mivel szerintem hengerfejes, de legalább is hengerfejtömítéses lett az autó. Fogom a fejem, nem tudom mit csináljak. Kétségbeesettségemben felhívom a főbérlőm, hogy bajban vagyok és segítség kéne. Lepattint azzal, hogy ő nem tud segíteni, mivel ő Hamburgtól 150 km-re van és senkit nem tud aki tudna rajtam segíteni. Azt mondja, hogy hívjam az ADAC-t, majd ők segítenek. De hát nem vagyok ADAC tag. Az nem gond, mert lehetek azonnal is tag, mondja ő. Ezen felbuzdulva felhívom az ADAC-t és elmesélem mi a bajom. Azt mondják, hogy már nem lehetek tag, mert a baj már megtörtént, tehát nem vagyok biztosítva. OK, elfogadom, de a segítség akkor is kell. A kisasszony azt mondja, hogy 160 EUR óránként, de visszahív a munkatársa, aki kijönne és majd vele megbeszélem. OK. Vissza is hívott, majd közli, hogy 1 óra alatt nem tudja megoldani, ezért minimum 200-250 EUR lenne. OK lenyelem, csak jöjjön, viszont ott helyben nem tudom kifizetni…hát akkor ki sem jönnek, mondja ő. Na szép… Felhívom megint a főbérlőm, szerinte ilyen nincsen, mert kötelesek elszállítani, mert balesetveszélyes a pályán állni. Hívjam fel a rendőrséget. Pfff, na felhívom aput, hogy beharangozzam a jó hírt. Sajnos ő sem tud segíteni, csak aggódik a többiekkel együtt, hogy ne tapossanak el. Kisebb eszmecsere után felhívom a rendőrséget és elmondom a bajom-kínom és mit lehet tenni? A kisasszony a vonal túlsó végén közli, hogy ez nem gond és majd intézkednek. OK várok! 2 ÓRÁT VÁROK és semmi!!! Felhívom megint őket, majd benyög egy ilyet: